Az első részre vonatkozó előszó itt is érvényes. Kérem az olvasót, hogy ezt a pár sort csak szikrának gondolja ami alkalmas egy ötlet továbbgondolására és nem pedig egy tudományos alapossággal megírt munkának és ne is kritizálja eszerint. A dolog ötlete egy szimpla társasjátéból ered. Minden társasjátékban van egy cél amit ha elér az ember akkor nyer és boldog lehet. Az életben miért nincs ilyen limit amit ha elérek akkor kész tovább azzal nem kell foglalkoznom és boldog lehetek azzal ami van. Itt kifejezetten a pénzre gondolok lássuk...
Be kell vezetni egy új közgazdasági-társadalmi modellt. Manapság ugye a pénzszerzésnek nincs felső határa. Az egyén ha ügyes akármekkora vagyont felhalmozhat. Ezt aztán családon keresztül, több generáción át örökítve komoly hatalomra tehetnek szert. A mai világ legfőbb baja ez a pénz és ami ebből következik a társadalmi különbségek (talán a szakadék jobb kifejezés), és az, hogy az egyén csupán látszólag szabad akaratú. Amint valaki gazdag lesz azonnal megváltozik az értékrendje. A pénz egyre fontosabbá válik, egyre többet tesz azért, hogy egyre több legyen, mert ez kiemeli az alatta lévő rétegekből, hatalmat és létbiztonságot jelent a számára.
Azután amikor már annyira sok pénze van, hogy azt már semmilyen ésszerű és semmilyen őrült módón sem tudja elkölteni rájön, hogy a pénz nem elég. Önmagában a pénzszerzés már nem fogja kielégíteni. Akkor már a hatalmat akarja. Jobb esetben ezt a hatalmat csak arra használja, hogy mások felett uralkodjon, rosszabb esetben arra, hogy pusztítson. Érdekes megjegyezni, hogy pl. az összes James Bond és hasonló film főgonosza ez utóbbi típusból kerül ki. Olyan őrülten gazdag és általában intelligens emberekből akik annyira már eltávolodtak az alattuk lévő néprétegektől, hogy az emberek már csak mint statisztikai, vagy könyvelési tételként jelennek meg számukra.
Ahhoz hogy egy szebb világot képzeljünk el ezt meg kell állítani. Ez kettős célt jelent. Egyrészt, ha megakadályozzuk, hogy ilyen vagyonok keletkezzenek akkor megakadályozzuk, hogy a fent leírt pusztító elmék kialakuljanak. A gazdagságot egy olyan szinten kellene tartani amikor annak fenntartása még elég kihívást jelent a tulajdonos számára, hogy más, hatalmi gondolatokkal ne foglalkozzon, ugyanakkor elég vagyont ahhoz, hogy a jól megérdemelt munka nyugalmát és biztonságát ne veszélyeztesse semmi.
A másik cél az ilyen módon felszabaduló plusz pénzeket a korábbi jegyzetekben már említett újraelosztási rendszereken keresztül (nagycsaládosok, hajléktalanok, okatatás) eljuttatni a társadalmi alsóbb rétegekhez, erősítve és gyorsítva ezáltal tartós felemelkedésüket. Ezzel, viszonylag rövid időn belül látványos eredményeket lehetne elérni a társadalmi szakadékok megszüntetése terén. És ez, mint tudjuk alapfeltétele az új világrend létrejöttének.
Lássuk mit jelentenek ezek a gondolatok a gyakorlatban. Először is maximálni kell egy fix összegben az egyén számára elérhető vagyont. Legyen ez mondjuk 500 millió Ft. Ezzel tulajdonképpen úgy teszünk mint mondjuk egy társasjátékban, azaz kitűzünk egy célt. Ha az illető elérte ezt a célt akkor vehetjük úgy, hogy az életben anyagiakra többé soha nem lesz gondja. Vagyis egy ember kihúzva arról a listáról akiért aggódnunk kell (persze csak képletesen) és egy embert hozzáadunk ahhoz a listához amin a segítők szerepelnek. Hiszen az ilyen emberek ezután már csinálhatnak bármit is több vagyonuk nem lehet.
Persze akinek az okoz örömet, nyugodtan folytathatja vállalkozását vagy egyéb munkáját, de aki akarja az fordulhat a művészetek felé, vagy vállalhat társadalmi tevékenységet, oktatást stb. Aki tovább folytatja pénzkereső tevékenységét annak pénze egy külön állami számlára folyna be, amiből a már említett társadalmi felzárkóztatásra lehetne csak költeni. Lehet ezt a javak egyfajta modern újraelosztásának is nevezni. Ez a rendszer persze nagyon komoly kérdéseket is felvet. Mi motiválná azután azt az embert aki elérte ezt a szintet? Mi lenne ha utána egy két év alatt elherdálná a vagyonát és kezdhetne mindent elölről? Vajon megfoszthatunk-e valakit a maximum szint feletti jövedelmétől annak tudatában, hogy esetleg később szüksége lehet rá mert tényleg elveszti a pénzét? Hogyan alakulna a tulajdonosi rendszer olyan nagyvállalatoknál vagy beruházásoknál amelyek jóval meghaladják ezt az összeget? Egyáltalán, lennének-e nagyberuházások vagy ez a rendszer jelentősen visszavetné a fejlődést?
Úgy vélem, a válaszok szinte kivétel nélkül mind egy újfajta gondolkodásmódhoz kötődnek. A legutolsó a legkönnyebb, nyilván több, maximumot elért embernek kellene összeállnia ahhoz, hogy egy-egy nagyberuházást megvalósítsanak. Ez persze korlátozná az egyén uralmát a projektben de pontosan ez a cél. Ma még elképzelhetetlen, hogy egy nagyvállalat ne egy személy, vagy család, vagy főrészvényes kizárólagos érdekkörébe tartozzon. A jövőben természetes lehet hogy 20-30, vagy akár 100 500 milliós ember is összeállhat egy-egy projekthez. Persze ezek koordinálása állami közfeladat kell hogy legyen. De ez már egy új témakör.
A motivációról annyit, hogy itt lehetne extra juttatásokat bevezetni. Pl aki elérte ezt a szintet annak nem kell adót fizetni, ingyen használhatja az állami tömegközlekedést, vasutat, repülést stb. Magyarul, egyfajta elismertséget teremteni, de és ez fontos nem kiváltságot. Olyasmi lenne ez mint a nyugdíjnál elért megérdemelt juttatások. A maximum szintet természetesen olyan összegben kell megállapítani, hogy az egyén minden elképzelhető reális igényét kielégíthesse belőle gond nélkül élete végéig. Ha mégis elvesztené a pénzt vagy túl kevés lenne, lehetne egy olyan rendszert csinálni ami egyfajta kötelező tartalékot képezne egy állami számlán. Ez úgy működne, hogy ha az egyén a maximum után tovább dolgozik, minden jövedelme egy állami elkülönített számlára kerülne, egyfajta letétként. Ez után kamat nem jár és amíg ezen a számlán van addig az állam használhatná de az összeget köteles garantálni. Ha időközben bármikor a maximumot elért személy vagyona a maximum mondjuk egy tizedére esne vissza tehát 50 millióra akkor ebből a számlából pótlást kaphatna mondjuk maximum 200 millióig. Ez elegendő biztosítékot jelentene bármilyen újrakezdéshez, ugyanakkor nem ringatna abba a hamis biztonságérzetbe, hogy bármikor elverheti a pénzét hiszen azt úgyis újra megkapja. Természetesen az 500 millió elérése után is költ az ember. Ez a pénz folyamatosan apad. Azonban a határ 500 millió azt jelenti hogy ennél nem lehet több. Azt nem jelenti, hogy annak elérése után tilos dolgozni. Természetesen aki fogyasztja a pénzét az közben dolgozhat és újra kereshet és újra elérheti az 500 milliót. Magyarul tarthatja a szintet meglesz mindene csak az 500 milliót nem lépheti át.
A rendszer persze még rengeteg gyakorlati kérdést vet fel de a részletek kidolgozása most ráér. A legfontosabbak most az alapelvek kitalálása és ez annak megfelelő.
