Tételezzük fel, hogy irányítják a világot és az a cél, hogy egy globális, homogén közösséget hozzanak létre. Akkor abban az a legjobb ha mindenki zombi. Vagyis átlagos. Mert statisztikailag ez mérhető a legjobban, ez számítható ki, ez tervezhető, ez irányítható a legjobban. Azt hihetnénk, hogy a gondolati manipuláció, ha van ilyen az emberek széles tömege ellen irányul. De nem. Drasztikusan fogalmazva, aki hülye, azt minek tovább hülyíteni? Azzal már eleve nem kell foglalkozni. Az elérni kívánt átlagtól vannak lefelé meg felfelé eltérő csúcsok. A lefelé eltérő hülyék nyílván nem okoznak gondot nem tudnak gátat jelenteni egy globális irányításra törő elitnek. Az egyetlen cél tehát a felső kilógó csúcs lehet. Az a szűkebb réteg, aki képes és akar is önálló gondolatokat megfogalmazni.
Először az akaratot kell megtörni. Tehát bár képes rá, úgy értem fizikailag, mentálisan eléggé intelligens, hogy tudjon új, innovatív gondolatokat létrehozni, de mondjuk valamivel elnyomják benne ezt az akaratot. Esetleg tudattalanul másra terelik a figyelmét. Például, hogy milyen rossz a világ a jelenlegi állapotában és akkor ezen kezd el rágódni. Vagy személyes konfliktust okoznak és szembesítik a gondolkodót azzal mennyire kevés a pénze az elérhető (egyébként felesleges) felső luxushoz képest. A manipuláció rendkívül sokrétű lehet. Egy értelmes gondolatokra képes ember például nem feltétlenül akarna gazdag lenni vagy nagymellű szexbomba lányt feleségül venni mert ennél racionálisabban tudja megélni az életet. De ha mondjuk a csapból is ez folyik (értsd média) akkor nyílván az ő elméje is ezzel fog telítődni, akármennyire is küzd az értelmével ellene egy idő után ez lesz az etalon. Ha tehát egy bizonyos rétegre eleve olyan információkat borítanak alaprendű értekként feltüntetve, amit amúgy sosem érhet el akkor ezzel könnyű megtörni a gondolatai racionalitását.
Azt, hogy sosem érheti el, azért kell ilyen zseniális hadműveletnek érteni, mivel egy intelligens ember képes lenne bármit elérni elméletben. Csakhogy eleve ellentétes a morális felfogásával és erkölcsi értékrendjével mondjuk az, hogy lopjon, csaljon, hazudjon, hogy másokon átgázolva törtessen célja felé és más hasonló dolgok amik a mostani világ alaprendjét képezik. A sikeresnek kikiálltott világ alaprendjét, inkább így mondom. Az intelligenciája megvolna hozzá, de a gyomra nem bírja. Így aztán kiválóan elterelődnek a gondolatai azzal, hogy ebben az önmagába fordított csapdában vergődik.
A másik véglet az, amikor nem csak a gondolkodást akarják elvágni, hanem magát az élni akarást is. Mondjuk az illető van elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a szokásos média csábításnak az értékrendekről. Elég erős a saját hite és értékrendje biztosan felette áll mindannak amit kivűlről kap. Ez megvédi őt az önmagába forduló csapdába való eséstől. Ennek ellenére vagy éppen pont emiatt fokozottan látja a problémákat maga körül. Akkor jön a felismerés, hogy nem képes rajta változtatni. Az erkölcsi norma és az intelligencia dillemája szerint ilyenkor ösztönösen felmerül a kérdés, hogy akkor meg mi értelme tovább élni? Ezzel a gondolattal el lehet lenni egy ideig hiszen elég komoly kérdés. Ekkor a gondolkodónak beletelhet pár évébe, míg minden aspektusából megvizsgálja a dolgot. Szó szerint fizikailag is kipróbál dolgokat, menekülési útvonalakat a mentális gordiuszi csomó alól. Kipróbál többféle életszituációt: elköltözik más városokba esetleg másik országba. Kipróbál valamilyen teljesen más környezetet. Más munkákat végez, többféle típusú emberrel megismerkedik. Esetleg szélsőséges dolgokat is művel (extrém sportok, vagy a másik véglet az aszkéta életmód, elvonulás stb.) csak azért, hogy megbizonyosodjon róla valóban nincs különösebb értelme tovább élni. Ekkor belátja, hogy nincs és jönnek az öngyilkosságra törő gondolatok.
Persze kérdéses az is, hogy ez mennyire megtervezett? Mennyire lehet ez az egyén saját válasza a problémára vagy csak egy újabb csapda az elit részéről az átlagból kilógó felső „csúcsok” levágására ahogy korábban említettem. Lehet ez egy újabb csapda is, amiben vergődve szépen lesűllyed a gondolkodó egy depressziós, egyszerű, a végén már csak vegetatív szintre. Úgymond „feladta” szintre. Mert egy globális irányításra törő elit esetén az ilyen gondolkodó emberekre, mint termeszetes ellenségre kell gondolni. Hiszen kilógnak az átlagból. Nem lehet őket irányitani tömegpszichózissal. El kell pusztulniuk a „természet” rendje alapján. A természet rendje az, hogy az erősebb túléli míg a gyengébb elpusztul. De az ember azáltal hogy ember lett éppen ezt a természetes kiválasztódást kellett, hogy legyőzze. Nemet tud mondani az erőre és azt állítja, hogy a gyengének is joga van az élethez, mert az az élet is más és minden ami más hozzátesz ahhoz ami mi vagyunk.
Egy felsőbb, globális irányítás alatt álló társadalomban erre nincs szükség. Senki ne legyen más! Nincs szükség erősekre és gyengékre sem csak átlagosokra, hiszen akkor nincs összehasonlítási alap. Egyszerűbb az "erősebbeket" elpusztítani, hiszen minden területen igaz az, hogy a szakértők kisebbségben vannak. A szakértelmen teljesen mindegy hogy egy asztalos munkát értünk vagy a gondolkodást magát. Ha van egy 25 ezres város akkor abból mondjuk van 20 asztalos. Az asztalos szakmához értők tehát kisebbségben vannak szakértőként a város teljes lakosságához képest. Ha az asztalos szakma lenne az ellenségem, akkor elég lenne ebben a városban a 20 asztalost megölni és a probléma meg van oldva. Így a gondolkodásban is igaz ez. Akik tényleg tudnak gondolkodni (bármilyen furcsán hangzik is ez de tekintsük most ezt egy szakmának) azok sokkal kevesebben vannak a társadalom összességéhez képest. A globális irányítás megszerzéséhez az elitnek ezeket kell először kiiktatni.
Ha eddig azt gondoltuk, hogy a média ami szeméttel árasztja el a világot az az embereket hülyíti akkor elég nagyot tévedünk. Nem. Ahogy említettem aki hülye azt már nem kell tovább hülyíteni. A széles körben futtatott hülyeség egyszerűen azt a célt szolgálja, hogy ezt fogadja el mindenki alapvető társadalmi, erkölcsi normának. Ez legyen a viszonyítási alap minden más tevékenység megítéléséhez. A gondolkodóknak ez rosszat tesz hiszen ők képesek felfogni benne a hülyítést. Mindenki másnak egy film, csak film, de egy gondolkodónak adott esetben, népbutítás. Tehát valójában csak egy szűk réteg érzékeire hat a hülyítés, a többieknek puszta szórakozás vagy kikapcsolódás a moziban. Úgy lehetne fogalmazni, hogy a hülyítés szintjét nagyon is jól be lehet állítani és ezen szint fölött hat azokra akik ennek ellene tehetnének. Természetesen az, hogy az emberek hülyék képletesen értendő. De igenis ahhoz, hogy ezt megértsük és ez a gondolatmenet értelmet kapjon fontos kijelenteni mindenféle érzelem nélkül, hogy az emberek különbözőek intelligencia és mentális képességek szempontjából. Sőt akárcsak szándék szempontjából is hiszen az, hogy valaki intelligens önmagában még nem ok arra, hogy azzal kezdeni is akarjon valamit. Lehet, hogy nem érdekli az egész vagy már elfoglalták a fenti példa szerint mással a figyelmét.
Nem csak a kiinduló szellemi képesség a fontos hanem az egyén aktuális társadalmi státusza. Cselekvő? Vagy mindössze megfigyelő? Esetleg már érdektelen? Elszenvedője csak a dolgoknak? Ok vagy okozat-e az adott személy? Ez a lényeg. Álszemérmesség lenne kijelenteni, hogy az emberek egyformák. Ezt csinálja a média. Hogy lehet harcolni egy ilyen rendszer ellen? Egy ilyen fajta elnyomás ellen? Sehogy. A rendszer zseniális. A többségi döntés elvére épülő társadalomban mint amilyen a demokrácia is, lehetetlen ebből kikeveredni. Azok akik látják a helyes irányt mindig kisebbségben (a korábbi szakértő példa alapján) lesznek akármilyen kérdésről is van szó. Az összeesküvés tökéletes és támadhatatlan. A dolog lényege, hogy a logikával ellentétben, ami azt adná, hogy ami kisebb azt könnyebb irányítani valójában egyszerűbb a többséget irányítani ebben a rendszerben. Azok, akik látnák magának az iranyításnak a tényét, erkölcsi moráljuk szerint nem robbanthatnak ki harcot ez ellen. Nekik a demokratikus meggyőződésük szerint érvelni kellene a tömegek felé, hogy a helyes irányra szavazzanak. Csakhogy ez soha nem fog megtörténni. Egy elnyomó hatalomnak ugyanis nincsenek ilyen erkölcsi megkötései, így sokkal könnyebb a dolga. Amikor a játékszabályokat csak az egyik fél tartja be úgy nem nehéz legyőzni. A csapbda bezárult, akik a többséget tudják manipulálni azoké a hatalom. A média és minden más fontos kommunikációs lehetőség. Módszeresen levágják a statisztikai görbében az átlag feletti csúcspontokat. A gondolkodókat. És akkor már nem lesz többé többség és kisebbség semmilyen téren. Csak az egyenletes és homogén massza… Vajon ilyen világban akarunk-e élni?
Abszolút szabadság nem létezik, helyette csak a választás szabadsága létezik, vagyis az, hogy magunk választjuk ki, mi mellett kötelezzük el magunkat.”
Paulo Coelho: A Zahír
